BOROK
Samuel Tinon borairól azt mondják, tökéletes egyensúlyt képviselnek a hagyományosabb és az új stílusú, modernista, franciás aszúkészítési stílus, nézőpont és technológia között.
Tinon szerint „csak egy stílus van, a tokaji. Ez egy 3-400 éves út, ha valaki igazi tokajit akar készíteni, ezt kell megtalálnia, ezt kell követnie. Tanulni kell a borvidéktől, hagyni, hogy az alapanyag, az aszúszem megmutassa magát. Megtanulni, hogyan készültek évszázadokkal ezelőtt ezek a nagyszerű borok, amelyek több ezer kilométeres utazást követően is gyönyörködtetni tudták a királyokat. Ezt a stílust kell elérni”. Az alapbor, a szamorodni és az aszú készítése mind egyetlen út különböző állomását jelenti. Azét az útét, amelyet nem szabad szakaszokra tördelni, természetellenesen felosztani. Nem kell különválasztani a „nagy száraz bort”, vagy csak az aszúra koncentrálni. Tokaj, ha kellő alázattal állnak hozzá, minden borban megmutatja nagyszerűségét.
Töppedés és aszúsodás, ez a két szó Tokaj különlegességének a kulcsa. Az érett szőlőszemek ősszel elkezdenek zsugorodni, a cukortartalmuk egyre koncentráltabb lesz. Aztán a szemet a Bodrogról felszálló párával érkező nemespenész: a botritisz támadja meg. A héj megreped, a szem kiszárad, miközben cukortartalma egyre magasabb, íze egyre gazdagabb lesz. Az aszúszemeket egy módon lehet csak szüretelni: egyenként, kézzel. A kézműves tokaji ettől a módszertől a világ legdrágábban, és legpazarlóbban készülő bora.